2013. augusztus 3., szombat

Chapter 1.

Drága-drága olvasóim!
Nem is tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok nektek. A prológusra 3 megjegyzés, és 8 tetszik érkezett, és jelenleg 5 feliratkozóm van. Nagyon szépen köszönöm.
Itt is lenne az első rész.
Én nem vagyok megelégedve vele, de inkáb döntsétek el ti, hogy milyen.
Most is szeretnélek titeket megkérni, hogy megjegyzésben írjatok véleményt, és pipáljatok!
Előre is köszönöm!
Natalie C.

Erőtlenül nyitottam ki szemeimet. Kezeimet a szemem elé emeltem, az ablakon beszűrődő, zavaró fény hatására.
Egy ideig csak a plafont bámultam, majd pár perc múlva, nagy nehezen rávettem magam, hogy felkeljek. Azzal a lendülettel, ahogy felkeltem, rögtön vissza is dőltem.
- Liz?! - kopogott a szobám ajtaján az édesanyám
- Ébren vagyok. -mondtam
- Rendben, de készülj, mindjárt indulnod kell! - mondta, majd hallottam az egyre távolodó lépteit
Eszembe jutott, a suli...még mindig félek.
Sóhajtva keltem ki az ágyamból. Odalépdeltem a ruhásszekrényemhez. Mivel hűvösebb az idő, ezért egy "melegebb" összeállítást választottam. Magamra kapkodtam a ruhákat, majd a hajamat lazán besütöttem. Sminknek egy kevés szempillaspirált és egy csillogó szájfényt használtam.
Miután készenk nyilvánítottam magam, leindultam a konyhába.
- Mentem anyu. - intettem az említett személynek
- Nem is reggelizel? - kérdezte
- Most nem, köszi. - mondtam, majd kiléptem az ajtón
Megcsapott a szél.  Jobban összehúztam a farmer anyagú kabátomat, majd tovább sétáltam.
Odaértem az új iskolám elé. Csak úgy özönlöttek be a diákok.  A többség rám figyelt, olyan "ki ez a csaj?" fejjel.
Kikerülve a tekinteteket léptem be az iskola kapuin.
Az új osztályfőnököm mutatta meg, hogy hol találom az osztálytermet.
Odaértem az osztályterem elé. Nyeltem egy nagyot, majd nehézkesen lenyomtam a kilincset.
Benyitottam a terembe. Minden szem rám szegeződött. Vettem egy nagy levegőt, majd köszöntem:
- Sziasztok! - mondtam
Senki sem köszönt vissza, hanem folytáttak az érkezésem előtt való tevékenységeiket.
"Nyílván való, hiszen azt sem tudják, hogy ki vagyok." - gondoltam magamban
Belépett az osztályfőnök is a terembe. Odalépett hozzám, majd elmondta, hogy hova üljek, és a szokásos dolgokat...
Odaléptem az új padtársamhoz, majd leültem a mellete levő székre.
Nem szóltam hozzá, és nem is vártam el, hogy ő hozzám szóljón.
- Szia. Louis vagyok, Louis Tomlinson. - mosolygott rám
- Szia, Elizabeth Smith, de szólíts csak Liza- nak. - köszöntem én is, egy mosolyt erőltetve
- Szép név. - mondta
- Köszi. - mosolyogtam
- Nem láttalak a gólyatáborban. - mondta
- Mert nem mentem el, miről maradtam le? - kérdeztem
- Igazából semmiről, beképzeltek mind. -mutatott végig az új osztálytársaimon - Te más vagy. - mondta
- Hát beképzelt nem is vagyok. - nevettem
- Tudom. -mosolygott
Visszamosolyogtam, majd belépett a történelem tanár, és kezdődött az első óra.
- Utálom a törit. -suttogtam 
- Én is. - felelte Louis
Bemutatkozott a tanár, kérte, hogy mi is mutatkozzunk be.
Louis felém csúsztatott egy papírfecnit.
"Suli után ájössz hozzánk? Félre ne értsd, csak tudod? Ismerkedni.." - olvastam le
"Tudom, és persze." - csúsztattam felé én is egy fecnit
Rámmosolygott, én pedig vissza rá. A nap többi része unalmasan telt. Fölkapkodtuk a cuccainkat, majd kilépve a suliból, elindultunk Louisék háza felé.
Louis lett a legjobb barátom, és egyben az egyetlen barátom. Sokan azt mondják, hogy nem létezik fiú-lány barátság...szerintem létezik. 

8 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó áááh kérlek gyors kövit itt a popcornot eszem csak adagolom a számba közben meg olvasom olvason egyszer csak látom vége ://

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megjegyzést<3 Igen, tudom ,ez elég rövid rész lett. Sietek:)

      Törlés
  2. Drága Natalie!:)
    Ha nem baj, én most nem fogok sablonos 'úúú dejó, kövit' megjegyzést lefirkantani ide. Szerintem egy jó olvasó leírja bőven olvasás utáni érzéseit.
    Bevallom, kicsit zavaró volt a sok tőmondat. Próbálj meg figyelni erre és alkoss sok összetett mondatot. A másik zavaró dolog, pedig a fenenagy sietség. Nem is értem, hogyan lehetnek a rész végére lejobb barátok...De hogy jót is mondjak, tetszett a stílusod. Jól kamatoztattad a regényben. Ennyi lettem volna és ezzel nem becsmérelni akartalak, inkább elmesélni az észrevételeket. Ha bármivel is megbántottalak, sajnálom. Várom a következő fejezetet!:) xx Elsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Elsa!:)
      Egyáltalán nem bántottál meg, sőt...köszönöm, hogy leírtad az észrevételeidet, legközelebb jobban fogok figyelni!:)

      Törlés
  3. Már most nagyon tetsziik!!^^ xx.

    VálaszTörlés