Chapter 2.

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. 

Mellesleg kiszivárgott a(z) 1D új száma...Ti meghallgattátok? Én igen... Most jöjjön az, hogy nem vagyok igazi Directioner!

Akit érdekel, annak mondom, hogy megcsináltam zeneszöveggel, a videót ITT tudjátok megtekinteni.
Annyit kérek, hogy pipáljatok, írjatok megjegyzést, és iratkozzatok fel! Köszönöm!

Nem szaporítom a szót, jó olvasást!

Natalie C.

- Louis?! - szólítottam meg az említett személyt

- Hmm? - kérdezte

- Akkor most hozzátok megyünk? - kérdeztem nevetve

- Nem. -  kérdőn néztem rá

- Nyugi, megyünk hozzánk is, csak előtte gondoltam elmehetnénk a vidámparkba. - nevetett

- Ja, úgy más. - nevettem én is

Nevetve sétáltunk. 

- Tudod... nem hittem, hogy lesz egy barátom, őszintén szólva rettegtem az új sulitól, hogy kiközösítenek, mert máshonnan jöttem, hogy nem lesz egyetlen egy barátom sem. Nem hittem volna, hogy így megfogok nyílni előtted, pedig még csak pár órája ismerlek, és szinte nem is tudok semmit rólad, és te sem rólam.

- Én sem hittem, hogy ilyen jóban leszünk, és nagyon örülök, hogy megismertük egymást. Tudod...te vagy a legjobb barátom. - mosolygott - Akkor kezd te a mesélést. -mondta

- Nekem is te vagy a legjobb barátom. -mosolyogtam - Kezdeném azzal, hogy 1992. Október 18. - án, ha akarod tudni reggel 8 óra 13- perc- kor születtem - itt mind a ketten felnevettünk - itt Doncaster- ben. Úgymond több pénzünk van, mint egy  átlag embernek, hisz' anyukám divattervező...  Van egy húgom, a neve Abigail, Abigail Smith, de mindenki Abby- nek szólítja. Volt egy legjobb barátnőm, Caroline Evans, de mindenki Caro- nak szólítja. Azért csak volt, mert elköltözött London- ba, mert ott tanul...Tudom, hogy szemétségnek hangzik, hogy csak "volt", de ez is csak azért van így, mert amióta elment, nem is beszéltünk, úgy volt, hogy majd beszélünk, skype- olunk,de mégsem így lett...Próbáltam hívni, de megváltozott a telefonszáma... Járok táncra, hangszereken is játszom, és mások szerint jó hangom van, ami szerintem hülyeség... Ühm...nem tudom mit mondhatnék még... hát... imádok enni, de szerencsére nem látszik meg rajtam. Röviden ennyi..  - meséltem el

- Hát... sajnálom, hogy "elvesztetted" a legjobb barátnődet... Várj... apukádról miért nem beszéltél, ha szabad tudnom? - kérdezte

Lehajtottam a fejem, és a szemeim megteltek könnyel.

- Liz, mi a baj? Valami rosszat mondtam? Mert, ha igen, akkor sajnálom.. - mondta

- Nem, Lou, nem mondtál semmi rosszat, csak tudod, nem szeretek erről beszélni, de benned megbízok annyira - magam sem tudom miért -, hogy veled kivételt tegyek, és elmondjam.. Apukám... 3 éve meghalt autóbalesetben. - szipogtam

- Köszönöm, hogy elmondtad, és nagyon sajnálom apukádat, de ne sírj... egy jobb helyre került, és onnan fentről vigyáz rád! - nyújtott át egy zsepit

- Köszönöm! - erőltettem egy mosolyt

- Na, de elég a pityergésből, megérkeztünk! - mondta

Letöröltem a zsepivel a könnyeimet, az arcomról, majd Louis megvette a jegyeket.

- Louis, nem kell rám költened a pénzed, kifizetem. - mondtam és elkezdtem kotorászni a táskámban

- Felejtsd el! Nem kell! A legjobb barátomnak bármit, és ez nekem semmi. - mosolygott

- Akkor viszont köszönöm! - mosolyogtam én is

*****

Miután "kipipáltuk" a vidámparkot, rögtön indultunk is Louisék-hoz.

- Megjöttem anya, illetve jöttünk. - kiáltott az anyukájának Louis

- Szia édesem! - mosolygott Louis- ra az anyukája - Ő a barátnőd? - kérdezte

- A legjobb barátom. - mosolygott Louis

- Jó napot Mrs. Tomlinson, a nevem Elizabeth Smith, de szólítson csak Liz- nek. - mosolyogtam

- Szia! Jaj, tegezz csak. Johannah Tomlinson, de szólíts csak Jay- nek. - mosolygott ő is, majd megölelt

- Rendben Jay. -mosolyogtam

Louis-val leültünk a kanapéra.

- Tényleg te még nem is meséltél magadról. - mondtam neki

- Tényleg... Akkor kezdem. - nevetett - Teljes nevem Louis William Tomlinson, eredetileg Louis Troy Austin, csak megváltoztattam. 1991. December 24. - én születtem szintén Doncaster-ben. A testvéreimet már ismered, szóval nem kell róluk mesélnem. Imádok focizni, állítólag nekem is jó hangom van... Ühm... Nem vagyok jó a bemutatkozásban, röviden ennyi. -nevetett

- Hmm... - nevettem én is

*****

Louis- val jókat nevettünk az alatt az idő alatt, amíg náluk voltam. Megismertem a húgait, és az anyukáját. Mind nagyon kedvesek, csak mint Louis. 

Beléptem a bejárati ajtónkon.

- Hupsz, valamit elfelejtettem. - gondoltam, de ki is mondtam hangosan, mikor 4 szúros szempár tekintett felém

- Hát nagyon el felejtetted az biztos... Mondd csak, hol voltál idáig? Tudod, hogy aggódtunk érted? Már a legrosszabbra is gondoltunk? Legalább telefonálhattál volna, hogy jól vagy-e! - ordított le anyukám

- Vidámparkban, Louis- nál, gondolom, nem kellett volna rosszra gondolni, és bocsi, csak elfelejtettem.

- Várj, ki az a Louis? - húzogatta a szemét Abby

- Jaj, Abby, csak a legjobb barátom. - nevettem

- Még.- mondta, majd ugyan ezt elismételte 10- szer, min a visszhang 

Felnevettem.

-  Jól van, de legközelebb legalább szólj! - parancsolt anyukám

- Rendben, de most ha nem gond, akkor elmennék fürdeni. - mondtam

- Menj csak! - mosolygott 

Saját fürdőszobám van, és saját gardróbom... és persze saját szobám, de ezek nem lényegesek.

Megengedtem a vizet, majd beleléptem a márványszínű kádba. Amikor már éreztem, hogy húzódik a bőröm, kiszálltam a kádból, majd kihúztam a dugót, s miután lefolyt a víz, megjelent a kád színe.

Megtörölköztem, majd felvettem a pizsamámat és a mamuszkámat, mivel nagyon fázós vagyok, az alvómaszkomat félretettem. 

Bekapcsoltam a laptopomat. Felléptem pár közösségi oldalra, de nem nagyon kötött le, ezért kikapcsoltam.

Felvettem a félretett alvómaszkomat, majd bebújtam az ágyamba. Pár perc forgolódás után elnyomott az álom.