Chapter 3.

Drága olvasóim!

Meg is jöttem a 3. résszel. 

Ma (pontosabban tegnap, csak ma vettem észre) kaptam egy díjat, azaz a blog első díját. Még egyszer köszönöm!

Egyébként nemrég nyitottam egy Eleanor- os blogot. KATT. Akit érdekel az nézzen be.

Puszi, Natalie C.

Szemeim lepetten pattantak ki, amikor megéreztem valami "nagy tömegű" folyadékot az arcomon.

- Abigail Stephanie Smith! - ordítottam

- Neked is jó reggelt, mellesleg elkésel a suliból, harmadszorra pedig Louis vagy ki is már egy ideje lent vár. Gondolkoztunk, hogy ki jöjjön fel felébreszteni, és abban maradtunk, hogy majd jövök én. És tádám, itt is vagyok. - húzta el a "tádám" szóban a második "á" betűt

Tényleg, Louis- val tegnap megbeszéltünk, hogy mindig együtt megyünk suliba.

- Mi? Elkések? Hány óra? - kérdeztem 

- 8:30, de siess, ha nem akarod, hogy már a második nap kapj egy jó nagy lecseszést az igazgatótól! - parancsolt rám

Komolyan, néha olyan anyáskodó, pedig én vagyok az idősebb..

- Abby, sietnék én, de most a hajamat is száríthatom. Kösz szépen! - mosolyogtam ironikusan 

- Jól van bocsi, csak tudod, hogy ha te alszol, akkor téged nem lehet könnyen felkelteni.. - mondta

- Oké- oké, csak engednél készülni? - kérdeztem

- Ja, aha. - nevetett majd kiment

Odalépdeltem a szekrényemhez, és a rengeteg ruha közt kezdtem válogatni. Körülbelül tíz percet vehetett igénybe, míg megtaláltam a megfelelő összeállítást. Sminknek csak szempillaspirált használtam.

Miután késznek nyilvánítottam magam, lementem a konyhába a nappalin keresztül.

- Szia Louis. - intettem rá sem nézve az említett személyre, és folytattam utamat a konyha felé

- Még ma indulhatunk? - kérdezte

Nem válaszoltam, csak elvettem egy almát a gyümölcsös tálból és enni kezdtem. Miután befejeztem a reggelimet, kimentem a nappaliba.

- Indulhatunk. - mosolyogtam

- Azt hittem, hogy már itt öregszem meg. Komolyan, többet nem várlak meg...Sőt, el sem jövök eléd. - mondta

- Na. - húztam el az a betűt, és bociszemekkel néztem rá

- Jó, oké, megvárlak, csak gyere már. - húzott ki az utcára, majd miután kiértünk elengedett

Sietős léptekkel sétáltunk az iskola felé. Kifújtuk mindketten a levegőt, amikor beértünk a kapun.

Gyorsan felrohantunk az emeletre, majd be az osztálytermünkbe, és legvégül leültünk a padunkba.

Épp, hogy leültünk, pont nyitott be a kémia tanár, nagy bánatomra. Nem szeretem a kémiát. Akkor most jön az a kérdés,hogy mit szeretek?! A rajzot...imádok rajzolni. El kezdődött az óra. Nem nagyon figyeltem, hanem inkább rajzoltam valamit, ami eszembe jutott, de persze a fontosabb dolgokat azért feljegyeztem.

*****

Miután vége lett a sulinak, Louis- val beültünk sütit enni, majd rögtön haza is mentünk.

Beléptem az udvari kapunkon, majd gondosan bezártam magam után. Megfordultam, és szembe találtam magam Abby- vel, aki sunyin mosolygott.

- Mit akarsz Abby? -kérdeztem felvont szemöldökkel, de mire kimondtam, már meg is nyitotta a locsolót.

- Abby, ezt mi az Istenért kellett? - kérdeztem, de nem válaszolt - Hmm? - kérdeztem rá ismét

- Csak, mert csak... Mert vicces. - nevetett rajtam

- Ha- ha- ha. Valaki csikizzen meg, hogy én is röhögjek. - mondtam szem forgatva, majd beindultam a házba

Gyorsan megfordultam és megszólaltam.

- Csak, hogy tudd Abigail, ezt még viossza kapod. - kacsintottam, és beléptem a házba

Szuper, öltözhetek át. Mondjuk így is, úgy is át kellene öltöznöm, szóval teljesen mindegy.

- Meg jöttem anyu. - kiabáltam

Felsprinteltem a szobámba, majd kerestem valami itthoni ruhát. Nem nagyon figyeltem, hogy mit veszek elő, csak kapkodtam elő a ruhákat. Végül kiszedtem a szükséges darabokat, és fel is kapkodtam őket magamra.

Lementem a nappaliba, és kerestem valami filmet. Nem nagyon találtam, ezért "szükségem volt" Abby tanácséra.

- Abbyi?! - ordítottam

- Mondjad, mi nyomja a lelked? - ordított vissza

- Gyere ide. - ordítottam

Hallottam ahogy szedi a lábait a lépőcsőfokokon, és éreztem ahogy besüpped mellettem a kanapé.

- Segíts filmet választani. - néztem rá

- Mi a varázsszó? - húzta az agyam

- Légyszi! - néztem rá boci szemekkel

- Egy feltétellel! - tartotta fel a mutató ujját

- Mi az a feltétel? - vontam fel a szemöldököm

- Az, hogy nézhetem veled. - nevetett

- Jól van lányom, foglalj helyet. - nevettem vele

Végül a Kék lagúna- az ébredés mellett döntöttünk

- Hozz popcornt. - mondtuk egyszerre

- Én mondtam előbb. - mondtam

- Nem igaz, mert én. - felelte

- Kő papír olló? - kérdeztem

- Benne vagyok. - mondta, majd felém fordult

Végül ő "nyert" és én mehettem csinálni a popcornt. Szem forgatva sétáltam el a konyháig, majd miután megcsináltam a pattogatott kukoricát, visszaültem Abby mellé.

Nem nagyon kötött le a film, végig azon kattogott az agyam, hogy hogyan szívassam meg a drága hugicámat.

Majd megkérdezem holnap Louis- t.

Nagyon elálmosodtam, lassan elnyomott az álom.